A bodrogközi település neve először 1323-ban bukkan fel, mint vásár hely. Első birtokosai, akiknek nevét ismerjük a Nagytárkányiak és a Perényiek voltak 1417-ből. A 17. század közepén a Tárkányi családtól a  Sennyey család örökölte a falut, ami a 18. század elején  teljesen kihalt, temploma  romba dőlt. 1715-ben 14 családot költöztettek ide, 1742-ben pedig a báró Döry család kisoroszokat telepítettek be. 1750-ben „tsak 26. és nem több gazdákbul állott az Helység.” Az 1787-es népszámlálási adatok szerint Perbenyik birtokosa  még a Sennyey család volt. Ekkor 350-en éltek a faluban - 52 házban 56 család.

1798-ban a Mailáth család épít egy kastélyt, mellé egy római katolikus kápolnát, így  a Bodrogköz és a környék egyik szellemi, kulturális és gazdasági központjává válik a község. Lipicai lótenyésztést folytatnak több mint 100 éven keresztül.

Otthona volt többek között gróf Mailáth Antalnak (1801-1873), aki  Zemplén vármegye főispánja és magyar udvari kancellár volt. Neki köszönhetően vezetett a Miskolc – Kassa -  Csapi vasútvonal a községen keresztül, amely a későbbiekben is nagy hasznára vált a község gazdasági fejlődéséhez. Itt vendégeskedik többek között Kossuth Lajos és gróf Széchenyi István.

1882-ben költözik ide és fejleszti tovább a gazdaságát gróf Mailáth József (1858-1940) szociálpolitikus, író, zeneszerző, a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társaság elnöke. Neje gróf Széchenyi Mária (1862-1932) többek között a Bodrogközi Jótékony Nőegylet alapítója és elnöke. Közösen több szervezetet hoznak létre, megalapítják a lengyárat és a Bodrogközi Gazdasági Kisvasútat.

Trianon után Perbenyik Csehszlovákia része lett, majd 1938-1944 között újra Magyarországé. A kastélyba méntelep-parancsnokság költözik. 1944-től 1993-ig ismét Csehszlovákiához kerül, majd 1993 óta Szlovákia része.

Óvoda, alapiskola és mezőgazdasági szakközépiskola működik, van posta és számtalan üzlet, kataszteri birtokán több gyár is felépült, volt termelőszövetkezet és zöldségfelvásárló, terményszárító, fatelep, széntelep, borbély üzletek. Önkéntes tűzoltó egyesület, Vöröskereszt, Csemadok is működött. Kultúrháza 1979-ben épült fel, ahol számos kulturális programot, színházi estéket, bálokat, gyűléseket tartanak.

Itt született többek között Udvary Géza festőművész, Czapáry Bertalan kertész, Tóthpál Gyula fotóművész, Gudmonné Fülöp Ilona muzeológus, itt élt többek között Dudits Miklós orvos és Dudits Andor festőművész, Szmrecsányi Paula költőnő, Kulcsár Tibor költő.